Minden párkapcsolat velejárója, hogy időszakonként valami miatt haragot érzünk. Ez lehet a partner viselkedése miatt, vagy rajta kívül álló okok sokasága miatt, lehet egy félreértett mondat, hangsúly, bármi, ami miatt elszakad a cérna. Az ember érző lény, nincs fából, és nem lehet robot módjára kezelni az érzelmeket. De az se jó, ha kígyót-békát kiabálunk egymásra, majd egyszercsak azt vesszük észre, hogy már minden vita arról szól, kinek van igaza, nem pedig arról, mi lenne a megoldás az éppen felmerült problémákra.
Az egyik legnehezebb dolog, amit meg kell tanulni a párkapcsolatban, hogy hogyan legyünk egymással kedvesek és tiszelettudóak akkor is, ha nagyon mérgesek vagyunk. Ez is az egyik fontos pillanat a két ember közt, amiből kiderül, ki hogyan áll a másikhoz. A kedvesség nem más, mint tudatos döntés, és nemcsak ahhoz kell, hogy a vitát ténylegesen érvekkel elrendezzük, hanem arról is, hogy tapintatosak legyünk egymással. A harag és más érzelmek a kedvesség mellett ugyanúgy a felszínre kerülhetnek a vitában, egyszerűen csak arról van szó, hogy a kedvességgel meghatározzuk a haragunk mértékét, és nem engedjük, hogy az érzelmeink ellenőrizetlenül teret kapjanak. Ez a legnehezebb egy kapcsolatban.
A gyakorlatban ez úgy néz ki, hogy amikor éppen áll a bál, ahelyett, hogy egymás torkának esnénk, és repkednének a tányérok, inkább magyarázzuk meg a másiknak, miért vagyunk dühösek és mi az, ami fáj. Mindenki, aki lefekszik a társa mellé aludni este, és felébred mellette, kimondatlanul is azt az ígéretet teszi, hogy gondoskodik a partneréről és támogatja. Emellett egy másik fogadalmat is tesz magának: megígéri magának, hogy a legjobb, legőszintébb énjével azon lesz, hogy sikeres és boldog kapcsolatban éljenek együtt.
Kedvesség nélkül a vita kétszeresen is bántó, egyrészt magunkkal szemben, másrészt pedig a másikkal szemben. Aláássa a fent írt erőfeszítéseinket, és csalódást élhetünk meg, ha hagyjuk a vitákat parttalanul áradni. A mindennapi élet nehézségei ellenére a partnerek felelősek a saját magatartásukért. Ahhoz, hogy a kedvesség tudatosan működjön a vitában, szükség van arra is, hogy egyénenként fejlődjenek annyira érzelmileg, hogy képesek legyenek kihozni magukból a legjobbat párkapcsolatban. Ezért tenni kell.
Az első lépés, hogy potizív gondolatokkal tápláljuk a kapcsolatot, tehát ha a másik kint felejtette a fogkrémes tubust, és nem tette vissza a kupakját, akkor sóhajtsunk egy nagyot, és gondoljunk arra, milyen szép vasárnap estét töltöttünk együtt. Fontos észrevenni minden nap a jó dolgokat a másikban, a mindennapi kedves cselekedetek adják a boldog, kiegyensúlyozott érzést a hétköznapokban.
A következő lépés, hogyha haragot vagy dühöt érzünk, akkor előtte tényleg számoljunk el tízig, vegyünk két nagy levegőt, és mindezt ne a másikért tegyük, hanem önmagunkért. Felelősek vagyunk a saját érzelmeinkért, és a pár percnyi tétovázás segít felderíteni, miért is vagyunk valójában dühösek az adott pillanatban. Elképzelhető, hogy elhanyagolva éreztük magunkat, vagy szomorúak vagyunk az adott helyzet miatt. A düh helyett ilyen helyzetben a mély érzéseinket kommunikáljuk a másik felé, az érzelmek pontos meghatározása segít abban, hogy gyengédebben kommunikáljunk a vitás helyzetben.
A harmadik lépés, hogy a vitákat ne a kapcsolat végének tekintsük, hanem épp ellenkezőleg: akivel nem akarunk együttműködni hosszútávon, azzal vitatkozni sem fogunk. A párkapcsolat egy igazi, mély barátsággá válik idővel, és a problémákat nem lehet az “ellenséggel” megbeszélni, csak a barátokkal. Ha eddig nem volt, akkor érdemes valamilyen közös szokást kialakítani, hogy a barátságos légkört tápláljuk nap mint nap, ne pedig az ellenségeskedést, és a nekemvanigazam hisztiket. Lehet ez valamilyen közös hobbi, közös reggelikészítés vagy bármi, ami építő jellegű, és mindkét ember jól érzi magát közben.
A kedvesség tényleg nem más, mint egy döntés.
