A Goodmenproject oldal foglalkozott azzal a fontos témával, hogy honnan lehet azt tudni, valóban szerelem van-e két ember közt. A szerelem, akárcsak a halálunk időpontja és a születésünk időpontja, nem egy befolyásolható, kontrollálható dolog. Egyszerűen csak jön, és megtörténik. Az is lehet, hogy biztosak vagyunk az érzelmeinkben, tudjuk, hogy ez a nagybetűs szerelem, mégis, utólag, amikor már vége van, akkor szembesülünk azzal, hogy valamiféle beteges ragaszkodás volt, tele szenvedéllyel, mintsem szerelem.
Van azonban öt olyan jel, amiből körülbelül ki lehet következtetni, hogy valóban szerelem áll a háttérben. Thomas Fiffer legalábbis ezt állítja, és nem mond hülyeségeket – érdemes a saját viselkedésünket is mérleg alá venni, nemcsak a másikét.
Ha túl hamar mondja
A haj, test és bőr alatt lakozó személybe szeretünk bele, nem egy Instagram fotóba. Szeretni valakit annyit jelent, hogy az érzelmi intimitás együtt képesek vagyunk megélni, ismerjük és elfogadjuk a másikat, elköteleződünk hozzá érzelmileg. Ez pedig idő, nem azonnal alakul ki, még ha a szerelem első látásra érzés is megvan – ez egyébként kíváncsiság, rajongás és vágy, nem feltétlenül szerelem. Aki már rögtön az első pár hétben szerelmi vallomásokkal bombáz, nagy valószínűséggel szeretetet érez, nem pedig szerelmet.
Ha túl sokszor mondja
A kényszeres megerősítés jele, ha húsz percenként harmincszor elmondja valaki, szeretlek. Ez nem az érzelmek meglétét mutatja, hanem azt a vágyat, hogy a másiktól akarja hallani: szeretlek. A háttérben meghúzódó egyik ok bizonytalanság, elképzelhető, hogy ő maga szimulál, és csak és az állandó mondogatással próbálja meggyőzni saját magát. A lehetséges okok mögött a bűntudat is állhat: tisztában van azzal, hiányoznak a kölcsönös érzelmek.
Ha túl fizikai
Szerelmet vallani rögtön szex után nem ér, és ha csak akkor mondja, amikor adja vagy fogadja a testi érintéseket, akkor nem biztos, hogy jó az irány. Ilyenkor fel kell tenni a kérdést: szeretni fogsz akkor is, ha 60 éves leszek, öreg és ráncos?
Ha túl kompatibilis
Az, aki mindent szeret, amit a másik is, szinte nincs semmi különbség, mindenben egyformák, akkor érdemes meggondolni: tényleg nincs saját ízlése, vagy csak kamuzik? Nincs két ember a világon, akik ugyanazokat a könyveket és filmeket szeretnék. A tökéletesség csak illúzió, és érdemes észben tartani, hogy a pszichopaták azok, akik szeretnek tetszelegni a tökéletes társ szerepben: semmi hibájuk nincs a kapcsolat elején. Ha egy ilyen ember mondja azt rendszeresen, szeretlek, akkor meg kell állni egy pillanatra.
Ha túl szoros a kapcsolat, sok a “mi”
Amikor az egyik fél lemond a saját egyéniségéről, saját életéről és saját függetlenségéről, mellette folyamatosan többes számban beszél, csak a “mi” létezik, még akkor is, ha saját magáról kellene beszélnie, akkor probléma van a kapcsolatban. Az egyik jele ennek, ha a partner megállás nélkül arról beszél, milyen jók együtt, milyen jó a kapcsolat. A háttérben kötődési probléma állhat, ami megnehezíti a szakítást, hiszen az egész személyiségét a másiktól tette függővé, a saját személyisége egyenlő a párkapcsolattal.
