Hónap: 2017 január

A házas magyar nők 45 évesen kezdenek hűtlenkedni

Sereg Timi által, Uncategorized kategória

Kevés szó esik a női hűtlenségről, és kevesen is kutatják a jelenséget, sajnos. Pedig ha egy nő félrelép, az teljesen más a társadalom szemében, mintha egy férfi teszi. A pasik nehezebben is bocsátják meg, ha egyáltalán túl tudnak lépni ezen valaha is. Ezzel szemben a másik oldalon a nőktől szinte elvárás, hogy ne érzékenykedjék túl, ha a férj időnként szeretőt tart vagy egyéjszakázik, esetleg kurvázik.

A házas nők hűtlenkedési szokásait a VictoriaMilan társkereső oldal mérte fel a saját adatbázisában. Az oldal profilja ugyanaz, mint a viszony.hu-é, kifejezetten házasokra szakosodtak. A felmérés eredménye szerint nagy átlagban 36,6 évesen kezdenek hűtlenkedni a nők, és hogy teljes képet kapjunk, érdemes hozzátenni, hogy az átlagot nézve 29 évesen mondják ki a boldogító igent. Tehát nagyjából a házasságkötés után hét-nyolc évvel kezdenek el félrelépni, de ez országonként eléggé eltér.

Az eredmények átlagosan országonként lebontva:

  • az Egyesült Királyság házas női átlagosan 25-29 éves korukban lépnek félre, a házasságkötés után 4,4 évvel
  • a spanyol nők 40-44 évesen,

  • Magyarországon 45-49 évesen, a többi ország átlagához képest viszonylag későn kacsintanak ki a házasságból a nők.

  • Írországban a nők 3,5 évvel a házasságkötés után, átlagosan 30,8 évesen csalják meg férjeiket,
  • az Egyesült Államokban a házasságkötés után 8,5 évvel, átlagosan 35,5 évesen keresnek maguknak szeretőt a nők,
  • Dél-Amerikában átlagosan 33,4 évesen, 7,4 évvel a házasságkötés után lépnek félre.

“A nők számtalan okból mennek bele egy viszonyba” – nyilatkozta a társkereső oldal alapítója, Sigurd Vedal. “Talán a férjük nem biztosítja számukra a megfelelő figyelmet és tiszteletet, amit megérdemelnének. Talán még mindig szeretik egymást, de a szikra eltűnt a kapcsolatukból. Az is lehet, hogy nyitott házasságban élnek, és mindkettejüknek szükségük van arra, hogy megéljék a fizikai szükségleteiket.”

Egyértelmű, hogy az új szerető színt visz bárki életébe, és egy ideig talán fel is dobja a házasságot – amíg a másik nem tud a viszonyról. Az bizonyított tény, hogy a nőknek több mint 200 motivációs okuk is van arra, hogy lefeküdjenek valakivel, az okok közt a saját nőiségük bizonyítása is ott van, nemcsak a férjekkel/partnerekkel való kapcsolat minőségének romlása. Ez utóbbin párterápián lehet javítani, de csak akkor, ha mindketten akarják.

 

5 jel, hogy ez nem szerelem, még ha azt is mondja, szeretlek

Sereg Timi által, Uncategorized kategória

A Goodmenproject oldal foglalkozott azzal a fontos témával, hogy honnan lehet azt tudni, valóban szerelem van-e két ember közt. A szerelem, akárcsak a halálunk időpontja és a születésünk időpontja, nem egy befolyásolható, kontrollálható dolog. Egyszerűen csak jön, és megtörténik. Az is lehet, hogy biztosak vagyunk az érzelmeinkben, tudjuk, hogy ez a nagybetűs szerelem, mégis, utólag, amikor már vége van, akkor szembesülünk azzal, hogy valamiféle beteges ragaszkodás volt, tele szenvedéllyel, mintsem szerelem.

Van azonban öt olyan jel, amiből körülbelül ki lehet következtetni, hogy valóban szerelem áll a háttérben. Thomas Fiffer legalábbis ezt állítja, és nem mond hülyeségeket – érdemes a saját viselkedésünket is mérleg alá venni, nemcsak a másikét.

Ha túl hamar mondja

A haj, test és bőr alatt lakozó személybe szeretünk bele, nem egy Instagram fotóba. Szeretni valakit annyit jelent, hogy az érzelmi intimitás együtt képesek vagyunk megélni, ismerjük és elfogadjuk a másikat, elköteleződünk hozzá érzelmileg. Ez pedig idő, nem azonnal alakul ki, még ha a szerelem első látásra érzés is megvan – ez egyébként kíváncsiság, rajongás és vágy, nem feltétlenül szerelem. Aki már rögtön az első pár hétben szerelmi vallomásokkal bombáz, nagy valószínűséggel szeretetet érez, nem pedig szerelmet.

Ha túl sokszor mondja

A kényszeres megerősítés jele, ha húsz percenként harmincszor elmondja valaki, szeretlek. Ez nem az érzelmek meglétét mutatja, hanem azt a vágyat, hogy a másiktól akarja hallani: szeretlek. A háttérben meghúzódó egyik ok bizonytalanság, elképzelhető, hogy ő maga szimulál, és csak és az állandó mondogatással próbálja meggyőzni saját magát. A lehetséges okok mögött a bűntudat is állhat: tisztában van azzal, hiányoznak a kölcsönös érzelmek.

Ha túl fizikai

Szerelmet vallani rögtön szex után nem ér, és ha csak akkor mondja, amikor adja vagy fogadja a testi érintéseket, akkor nem biztos, hogy jó az irány. Ilyenkor fel kell tenni a kérdést: szeretni fogsz akkor is, ha 60 éves leszek, öreg és ráncos?

Ha túl kompatibilis

Az, aki mindent szeret, amit a másik is, szinte nincs semmi különbség, mindenben egyformák, akkor érdemes meggondolni: tényleg nincs saját ízlése, vagy csak kamuzik? Nincs két ember a világon, akik ugyanazokat a könyveket és filmeket szeretnék. A tökéletesség csak illúzió, és érdemes észben tartani, hogy a pszichopaták azok, akik szeretnek tetszelegni a tökéletes társ szerepben: semmi hibájuk nincs a kapcsolat elején. Ha egy ilyen ember mondja azt rendszeresen, szeretlek, akkor meg kell állni egy pillanatra.

Ha túl szoros a kapcsolat, sok a “mi”

Amikor az egyik fél lemond a saját egyéniségéről, saját életéről és saját függetlenségéről, mellette folyamatosan többes számban beszél, csak a “mi” létezik, még akkor is, ha saját magáról kellene beszélnie, akkor probléma van a kapcsolatban. Az egyik jele ennek, ha a partner megállás nélkül arról beszél, milyen jók együtt, milyen jó a kapcsolat. A háttérben kötődési probléma állhat, ami megnehezíti a szakítást, hiszen az egész személyiségét a másiktól tette függővé, a saját személyisége egyenlő a párkapcsolattal.

 

Az ölelés létfontosságú szükségletünk

Sereg Timi által, Uncategorized kategória

Csecsemőkorban az anyai ölelés a legfontosabb fizikai szükségletünk, ám az anyáról, családról való leválással és a szerelmi csalódások sokaságával megtörténhet, hogy elszokik a testünk az öleléstől. Különösen a életközépi válsággal küzdő, egyedülálló férfiak és nők számára lenne fontos a folyamatos fizikai kontaktus más emberekkel – nem szexuális értelemben, hanem a szeretet motiválta fizikai érintkezés a fontos.

A New York Timesban jelent meg egy riport a témában, a 44 éves szerzőnő elment egy érintés terápiára, amiért fizetett, hogy ott lehessen. A cikk írója maga is válságban van, évek óta egyedülálló és még magának is nehezen ismeri be, hogy borzasztóan magányos.

Az Államokban évek óta van lehetőség az ölelés terápiára, egy ilyenre ment el a szerző. Az estét terapeuta vezette, aki különös tekintettel volt azokra, akik maguk elé motyogva magyarázták, félnek más emberek érintésétől – meg kell jegyeznem, milyen érdekes is az, hogy számtalan kommunikációs eszközt használunk, mégis, sokan félnek odabújni valakihez, megszólítani valakit, vagy hagyni, hogy megérintsenek.

Az ölelés terápián résztvevő vérnyomás megváltozik a testben, idegesség lesz úrrá rajtunk, egyeseknek elkezd izzadni a tenyerük, és a pulzus is megemelkedik – és ezek teljesen természetes tünetek. Az újságíró sem volt ezzel másképpen, és ahogy azt általában sokan teszik, ő is igyekezett valamennyire uralni az ölelés terápián történteket.

‘Ölelkezhetünk?’ – kérdezte a srác. ‘Um, igen’ – mondtam, mivel mi voltunk az egyetlenek, akik még nem ölelkeztek senki mással. ‘Kiskifli, nagykifli? Mi szeretnél lenni, Nevada vagy Kalifornia?’ ‘Kalifornia leszek’ – válaszoltam, mivel kontrollálni akartam a közelséget, különösen az alsó testtájékon. De úgy tűnt, a fiú nem akart túl közel jönni, hagyott kettőnk közt pár centi távolságot. Egymás mellett feküdtünk, ölelkezve, de mereven, mint két fadarab.

(…)

Egy részem azt remélte, megtalálom a szerelmet, de ahogy haladtunk körbe a szobában, kezdtem rájönni, hogy talán én vagyok a legrémültebb ember a szobában, még annál a nőnél is rémültebb, aki egy hatalmas Garfield bábut ölelt. Az évek során szinte teljesen észrevétlenül elzárkóztam másoktól, egyre elérhetetlenebbé váltam, a szívemet falakkal vettem körbe.”

Az ölelés-terápia párcserével folytatódott, és amikor egy nála 10-15 évvel idősebb nőhöz kellett hozzábújnia, legszívesebben elsírta volna magát. Az, hogy nemcsak ölelkezni ment oda, hanem mert társat remélt a helyzettől, teljesen normális emberi érzés: a terápián résztvevők közül akadtak olyanok is, akik ott ismerkedtek meg hónapokkal korábban, és azóta már egy párt alkotnak. De olyasvalakivel is találkozott, aki már 11 éve próbál társat találni magának, hiába.

A cikk rávilágít arra, hogy túl sok éven át a túl kevés érintés és a szeretet nélkülözése elidegenítheti még a párkapcsolatban élőket is egymástól. Annyira, hogy kényelmetlenül érezzék magukat egy ölelésben, egy érintésben. Magyarországon tudomásom szerint kifejezetten terápiás módszerként használt ölelés terápia nincs, viszont több olyan spirituális tanfolyam is van, ahol a páros gyakorlatok része az ölelés.